Blogok

Tudjuk, hogy összeomlik

Tudjuk, hogy összeomlik…

Gengszterváltás nemzedéke

Tudja, csak látszat a béke,

Hogy egyszer ennek is vége…

Ha a kamat leszakad,

Magyar haza nem marad;

Írmag se akad…

——

Hogyha tudjuk, mért fizetjük?

Oktalanul,

Mért rohanunk a sötétbe?

Mért?

Mért fosztjuk ki önmagunkat

Süket semmiért?

——–

Tudjuk, hogy összeomlik…

A csomolungmányi köteg

Fojtogató kölcsöntömeg

Nem fizethető,

A tiszta szó

A tiszta szó naiv és

Egyenes;

Ürügyet árulásra

Nem keres.

——-

Nem csócsál magasröptű léha elven,

S nem kérődzik a nyelven – bikkfanyelven…

———

A tiszta szó őrült, és

Egyszerű,

Magától elkíséri a

Derű.

——

A túlélést kutatja, jóra vár,

Akkor is, ha szorítja a tatár.

——–

A tiszta szó bátor és

Önfeledt,

A vizek felett mindig

Ott lebeg.

——

A tiszta szó gyermeki

Leltár

Van, aki nagy vagyonnal

Maradt nyűgös gyerek,

Sorsüldözött pofával,

Örökké szenveleg.

(Jobbnál jobbra törekedve

Mézet fitymál balga medve.)

—–

Van, aki unalomtól

Száz holtágra szakad,

S dühében másról képzel

Magában rosszakat.

—-

(Aki folyton rosszat kutat;

Szebbet a tükör se mutat.)

——-

Van, aki hősi pózban

Lefényképezkedik,

Mert hátha nő az ára,

Ha megvesztegetik.

Betoppant az új év

 Betoppant az új év,
várva várt vendég.
Üde énekhangja
csupa jót ígér.
Csak figyeld és hallgasd
békésen nyugodt.
Várakozó a szívünk,
s hittel is megtelünk.
 
Legyünk jobb emberek,
cselekvőn bölcsek,
Érjenek el egymáshoz
a megértő szavak.
Egészséges, épp
gondolatépítéssel,
tiszta szándékkal,
elbánhatunk szépen
rossz dolgainkkal....
 
 Az elkeseredettség,
 a jövőtlen kiút,
 a tagbaszakadtság ,
 megfáradt küzdés,

Nincspénzország

Szegény hazám:

Nincspénzország;

Életmorzsák,

Élménytorzsák

Szűk vidéke,

Gyáva halál menedéke.

——-

Kapzsi hordák

Széjjelhordták,

Ami maradt:

Nincspénzország.

—–

Régi kripta

Bűzös titka

Mérgezi meg a levegőt,

Szívja el a hitet, erőt;

Üres síkon szellem-porták;

Újra éled

Nincspénzország.

——-

Régi sóher, rongy időben

Török, tatár akadt bőven,

A szépséges munkakedv

Hűséges jó Barátom,

Víg arcú cimbora;

Kitart, amíg csak élek,

Nem árul el soha.

——

Lehet nagy nyári hőség,

Vagy dermesztő a tél,

Az én kedves Barátom

Nagyon serényen él.

——

Az Élet mindig fényes,

Ha mellém áll vagy ül,

Az Öröm, ha Ő is itt van

Engem el nem kerül.

—–

Mert hivalkodni nem tud,

Ő arra rá nem ér,

Külsőség nem mutatja,

Hogy egy világot ér.

——-

Hogyha a Jövő leépül…

Hogyha a Jövő leépül,

Egész világ hozzánk vénül.

——-

Hogyha a Jövő leépül,

Más is kárát látja végül.

—–

Ha más föld jön menedékül,

Majd az is utánunk szédül.

——-

Hogyha a Jövő leépül,

Múlt se marad meg emlékül.

——

Idő folyamán híd épül,

Emlékünk semmibe révül.

——-

Hogyha a Jövő leépül,

Minden valóság elévül.

——-

Időn túli erdőháton

Ülünk majd Atlantisz-ágon.

—–

Az Élet: helytállás

Meg nem szűnik soha

A gondok ostroma;

Ágyúznak sűrűn,

A fal mégis áll,

Míg alá nem ássa majd

A Halál.

——-

Egykori ifjúságunk

Semmivé lett,

De sebaj,

Hiszen

Helytállás az Élet…

——

Az évek sora száll,

Az idő meg nem áll,

A test, amíg csak bírja,

Jön velünk,

Ha elfárad,

Majd sötétben leszünk.

—–

A lelkesedés

Mindig

Újra éled,

Mert legfőképpen

Helytállás az Élet…

—–

A néhai Szent István

Négy fiát is eltemette,

Pedig királynak nevelte.

——–

Volt egy álma: Magyarország;

Míg barátok szét nem hordják,

Ellenségek szét nem szórják…

Magyarország,

Magyarország.

——–

Volt egy erős, büszke apja,

Vajk meg félt – de nem mutatta.

——–

Szenvedélye: Magyarország.

Földjét tengerek nem mossák,

Mégis, mégis: Magyarország.

Magyarország,

Magyarország.

—–

Ereiben Árpád vére,

Bohóc jövő

Szegény, beteg, rongyos jövőnk;

A Szomorú Bohóc;

Selymet szeretne hordani,

De mindene daróc.

———

Jön a tudás-társadalom,

Dalolja a mese;

És ifjúságunk tizede

Nem tud olvasni se.

—–

Óc,

Póc

Lópokróc;

Zengő kenderkóc;

Szeleburdi kis Jövő,

Szegény kis vadóc!

——-

Leépítés, csőd, spórolás

Életet nem lehel,

Minden faviccre rossz poén,

Vagy pusztulás felel.

—–

Az Idő folyóján

Lassú folyam, szelíd folyam

A vénülő Idő,

Ne higgyük, hogy sodrásában

Nincsen elég erő.

——-

Bár lustának tűnik nagyon,

De néha elragad,

S ilyenkor köd borítja el

A néma partokat.

——

Széles mederben hömpölyög,

A hátán sok hajó;

Itt búcsú minden pillanat,

És új találkozó.

——

Az Idő hallgatag folyam,

Nincs kihez szólnia;

Homlokára árkokat ír

A melankólia.

——–

Statisztikai gólyaperspektíva

Rongy, bárgyú statisztika méri az emberi létet,

Hogy kinek ennyije van, annak az élete jobb.

——-

Mintha csupán egyedül tárgyaknak a birtoka mérné

Isten rejtélyét; emberi létünket.

——-

Életszínvonalat nem mér, csak a pénzbeli mérce;

Milliomos van fent, minden más meg alul.

——-

Nincs mit ezen keseregni: a pénz a világ puha héja;

Emberi Lét tetején hajlékony felület.

———-

Nemcsak anyag van a Létben; mérhetetlen a lényeg;

Oldalak