Blogok

Hetvenhatodik rész

A költészet történetének talán legfontosabb feladataival néz szembe éppen napjainkban. A nemzeti költészetek megújítása éppen napjainkban és a közeljövőben az emberiség legfontosabb érdeke.

Miért?

Az előző részben szót ejtettem a piaci ideológia alapvetően utópisztikus mivoltáról, de nem szóltam a legveszedelmesebb, az emberiség egésze számára roppant veszedelmes utópiáról, ez pedig a gazdasági növekedés mítosza.

Mysty Kata
 Papírcsíkokba roncsolt sorok

 
 Az emlék néha csak homályos folt, egy
 kifoszlott szűk kabátbélés könyökén .
 Gombhiányos, és leszakadt zsebében
 tépett papírcsíkokba roncsolt sorok.  
 Gallérján a zsírfoltkéreg matt hege,   
 a sorsolló nyeste sebek látlelete.     

Potóczki Zsuzsanna  festménye

Májusi éjszaka,

Csillagos vigasság,

A kerek égbolton

Mélység és magasság.

—-

Jövő még nincs, de már

Elült a Múlt szele;

A Jelen mindig a

Boldogság ideje.

—–

Boldognak lenni az

Élet akarata;

Csók, szerelem, mámor,

Májusi éjszaka.

—–

Tiszta gondolatok

Mellé tiszta lélek;

Boldog maradhatok,

Ameddig csak élek.

—

Ráborul, mint bajtárs

Sírjára a baka,

A borús világra

Májusi éjszaka.

—-

Pénz, piac, meg egyéb

Májusi varázs,
bódító virágözön.
Lila akácok.

Megzabolázta az ember a tájat
- tó terül el ma a nagy legelőn -
ám az enyészet is ellene lázad:
zöldül az alga a láp-lepedőn.

Sunnyog a lesre a róka naponta,

Hozzám lényegül a nyár;
este bársony-tüll színnel,
könnyen nyílik ruha-zár,
desszert eper, tejszínnel.

Napolaj-gyöngyös határ,
opál ege hívogat,
nyit a Marokkó-bazár,
szellő pirost simogat.

Kék-festő a tóparton,
bronz-sávot von fénypászma,
nyár festményét megtartom,
téli plédem lesz  vászna.

Sajnos az író is lehet szenilis…

Erre eklatáns példa Somerset Maugham hírhedt baklövése…

Az angol író kilencvenévesen azon kapta magát, hogy a társaságból senki sem ismer. Nosza, hátha mégis…

Megakadt a szeme egy csinos hölgyön. Ezt a nőt ismernie kellene. Egészen biztosan látta már valahol.

Gyorsan megszólította:

- Hogy van?

- Köszönöm, jól, Sir.

Ebből még nem derült ki, mit csinál a hölgy. Nem baj, csak próbálkozzunk.

- Hogy van az édesapja?

- Már régen halott, Sir.

- Hát a bátyja?

Mysty Kata
Érints meg rózsák türelmével

Mosoly az arcon

Mosoly az arcon, mint a nyíló rózsa,

röpke pillanat fénylő ragyogása.

Barátság, szeretet szirmait szórja,

drága ajándék, minek nincsen ára.

Nevetésbe fojtott ...

Nevetésbe fojtott bánat mindent átgenerálhat,
Ha megtalálod a sebeidhez illendő zokogást,
      s a naptól pityókás erdő-mező feléd küldött mosolyát.
Nevetésbe fojtott bánat mindent másképp láttat,
ha életjók szövetébe szövi be a sok életlátszatot,
és segít eggyé szeretni a mostohaságot.

szerző: Mysty Kata

Kora nyári friss derű

Száll a levegőben,

Remény-Csipkerózsika

Most van ébredőben.

—–

Eljövendő szép napok

Ígérete zendül,

Az összes gond sápadt arca

Mosolygósra pendül.

—–

Tombol a déli meleg,

Zsongnak a friss lombok;

Jövő-kékben virítanak

A távoli dombok.

—–

Kora nyári friss derű

Ragyog Lét szemében,

Talán csak bizalomból és

Hitből áll az Éden…

Téli tespedésből ébred most a világ,
aki eddig rest volt, abból lesz a svihák.
Semmibe bámulunk egy kissé zavartan
- van, aki kirúgna, van, aki már kihág -
jó anyám, nem éppen ily lovat akartam!

Bánatágyon szenved az árvaságom,
miattad kitör a mélyből gyávaságom.
Anyám nélkül én már csak sorvadozom.
Tőled volt oly szép minden induló napom.

Kiveszett belőlem a megbocsátás.

Láttad-e már mondd, Nap sugarában, reggel a bércet,

pompaecsettel hegytetejéről szórva a kéket?

Lángja a tűznek, fénye az égnek, Mennyei képek!

Úr szava döntő, hogy milyen is lesz végleg e szép kegy.

Annyira vonzó, elragadó, dús színe, varázsa,

bűvölet őrjít, néma ma itt az mind, aki látja.

Hajnali harmat rezzen a fákon gyöngykoszorúba,

könnye remeg - mint csöppnyi madárszív - árva odúba.

Látod e hamvát, zsenge a pázsit - jöjj ide kedves!

Bölcs légy bölcsek által,
a bölcsesség gazdagít!
Gondolkodj, de a magvas
gondolatok talaja
te magad légy,
Add át szeretteidnek
ereklyeként!
Taníts, nevelj
szórakoztatva
mert, Szó a szóban
só, hang a dalban.
Lankás hegyi út,
amely csillagok felé fut.
Domboldalon egy kicsi ház,
úton talált rózsaág...
 

szerző: Mysty  Kata