kékszem blogja

Kui János

Kiáltás

Kiálts, apám, hallani akarlak,
a nehéz föld már régen betakart,
mondd el, mi történt azóta veled,
beszélj, hiába ne keresselek!
A hangodat ismerem, helyetted
nem jöhet más, de teveled együtt
várom az édesanyám. Pihentek,
ne zavarjalak? De hiányoztok
már nagyon nekem, térjetek vissza,
ígértek nektek örök életet.
Én bízom benne, és is várjátok,
ébredni fogtok - addig kiáltok!

Kui János

Megmarad a pillanat

  Kui János

  Hangulat

Hangulat forgolódik bennem,
régen töprengek, melyik az a
forma, melyben tökéletesen
vissza tudom adni, ahogyan
már régen él az én lelkemben.

Fekete?                                                   Kékbe

              Inkább                             Vegyül
                                Fehér         
                                               Sárga    

                                        Tenger
                             Vihart

                                                                               Kui János

                                                                              Kicsi mese

     Kui János

 Zeng a tavasz

Lelkemben zeng az új tavasz,
neked is szép, amit hallasz,
friss az illat, amit érzel,
csak a gólya nem kelepel.

De a csermely már énekel,
az árvácska fehéren kel,
nem tolakszik fehér színe,
de szívesen énekelne.

Zendüljön hát vidám nóta,
viduljon, aki hallgatja,
zölden ébrednek a rétek,
felfrissülnek az emberek.

Itt a tavasz a határon,
zenéjét szívembe zárom,
mindig magammal hordozom,
ezután csak azt hallgatom.

Kui János
  Vén patak 

    Egyik madár...
                         Párhuzam
                                Madár énekel a fán,                    
                                egy új élet hajnalán,
                                a dalát nem hallgatják,
                                csalódott a nagyvilág.

  Kui János
 Nyugodt világ

     Kui János

 A nyugalom elégiája

Itt a hűség városában,
a történelmi Sopronban,
úgy élek, mint honpolgára,
én igényt tartottam rája.

Érkezett az elismerés,
amit adtak, az nem kevés,
akkor állnak mellettem,
mikor szükséges nekem.

Otthon sújtott a betegség,
meg a nagy érthetetlenség,
engem az bántott legjobban:
senki voltam a hazámban.

Senki és megérthetetlen,
mert csak magyarul beszéltem,
elvágyódás nem volt bennem,
pedig üldöztek Erdélyben.

KUi János

  Szavak

Színe, íze van a szónak,
festője a gondolatnak,
látom, érzem, elképzelem,
valóság az én életem.

A hangok zenélnek benne,
fogékonyak minden szépre,
és a mondat hangulata
ráépül a szóra, hangra.

Szemléletes lesz a szöveg,
melyet gonddal építgetek,
versnek nevezem a művem,
a szavaké minden érdem.
 

Kui János

 Kérdezlek

Kérdezlek.
Te nem válaszolsz.
Nem ismersz még engem.
Az utamba kerültél.
Együtt kószálhatunk.
Indulj hát velem!
Kérdezlek.
Nem tudom, ki vagy.

   Kérdezlek.
    Ki vagy?