kékszem blogja

Rokonom, Robinson,
kedves öreg bátyám,
útra készülődök,
parton áll a bárkám.
A kunyhóm összedőlt,
nincs tüzem, kenyerem,
mert új gazda trónol
régen a szigeten.
Veszendő a hitem:
napom leáldozott,
és nem remélhetek
nyugodtabb holnapot.
Péntek másnak szolgál,
kenyeret úgy remél,
azzal megelégszik:
nincs előtte más cél.
Szavaim ritkulnak:
nem hallgatja senki,
nem tudok hangtalan,
szavak nélkül élni.
Magány s a hatalom
sorvasztja lelkemet,
nem adom meg magam,

Kui János

    Úrvacsora

Az én kicsi asszonyom virágot kapott,
együtt ünnepeljük a szent vasárnapot.
Megszólal a harang:
bim-bam, bim-bam, bim-bam -
hív minket templomba.
Megyünk:a tiszteletes úrvacsorát oszt,
tör az áldott testből
egy áldott darabot.
És iszunk Jézusunknak ő szent véréből,
megváltja bűnünket,
áldását adja ránk.
A lelkünk megtölti az Úrnak templomát,
zenél az orgona,
és végül elhangzik
hős nemzetünknek zivataros imája.
 

A csillagok figyelik
a hold udvarát,
erős a fényük,
és világítanak
a halvány holdnak.
Neki nincsen fénye:
múlik az éjszaka,
de ha fénye nincsen,
úgy nem talál haza.
Szól a harang az udvarban,
a nap nem hallja,
holnap ő lesz az úr:
vörös az ég alja.
Tanácsot tartanak:
mindenki vigyázzon magára,
és csak akkor pihenjen,
ha van rá alkalma.
Ne azt kövessék,
mit csinál a másik,
s ha nem teljesítik,
a nap megharagszik.

             Kui János

Az életet látom ma az utcán,
hogy ballag el szépen egymás után
sok fiatal meg a szülő rendben.

Ragyog fényesen a nap reájuk,
mutatja, merre vezet az útjuk
idehaza, nem a nagyvilágban.

A csengő szívük ritmusára szól,
a céljaiknak diadalmáról,
küzdenek érte nagy akarattal.

A kapu nyitva marad utánuk,
tudják ők, hogy mindig visszavárjuk,
s rájuk adjuk a mi áldásunkat.

Kutya farka hátul,
előtte fut a nyúl,
farka visszahúzza:
sajnálja a kutya!